Körülbelül egy éve, amikor a Company of Heroest megkaptam tesztelésre, azt írtam, hogy nem hittem volna, hogy egy világháborús játék még le tud engem kötni. Nos, most az Opposing Fronts kapcsán azt kell mondjam, nem hittem volna, hogy lesz még olyan világháborús játék, amelynek kifejezetten várom a megjelenését! Valahogy biztos voltam benne, hogy a Relic képes lesz méltó folytatást készíteni a tavalyi kimagaslóan jó értékeléseket bezsebelő alapjátékukhoz.
Mindjárt az elején meg kell említenem, hogy nem szokványos kiegészítőről van szó, az Opposing Fronts a "standalone" fajtából való, vagyis nem kell hozzá az alapjáték. Mindkét oldalról egy-egy új csapat irányítására adódik lehetőségünk, a Szövetségesek részéről a 2. brit hadtesttel tevékenykedhetünk Caen felszabadításában, a Tengelyhatalmak oldalán pedig a Panzer Elite-tal a Market Garden hadműveletben, tehát itt már mindkét fél kapott egy-egy single player küldetéssorozatot, nem úgy, mint az alapjátékban.
A két oldal közötti különbségek most egy kicsit jelentősebbek. A britek egy kicsit furcsán működnek: ami fix kellene hogy legyen, az mozog, aminek meg mozognia kellene, az helyhez kötött. Az alap "épületek", úgymint a HQ Command, a Field Support, és az Armor Command – amelyek ugyebár tulajdonképpen gyártó épületek – hatalmas teherautók formájában jelennek meg, amiket a nekünk tetsző helyen tudunk lehelyezni, szétpakolni. De ha esetleg máshol lenne rá szükség – mondjuk hogy fokozza az adott terület nyersanyagtermelését, vagy hogy közelebb legyen a frontvonalhoz –, akkor egyszerűen összerámoljuk és odébbállunk vele. Az aknavetőt, a nehézgéppuskát és a tankelhárító üteget viszont csak fix védelmi állással együtt tudjuk lehelyezni, ahonnan aztán már odébb menni nem lehet velük, esetleg elforgatni, ha rossz irányban áll. A britek erőssége tehát ebben mutatkozik, a fix védelmi épületekben, amelyek már elég korán rendelkezésre állnak, hogy megvédhessék magukat addig, amíg az első valamirevaló támadó egységet is megkapják. Ezekről részletesebben egy kicsit később lesz szó. A Panzer Elite egészen más taktikát használ, inkább gyorsan mozgó, váratlanul és keményen támadó egységekkel operál. A gyalogságát is leginkább páncélozott csapatszállító járművekbe pakolva küldi bevetésre. Erős tankjai és korán elérhető aknavetős féllánctalpasai kitűnően alkalmasak arra, hogy rést üssenek az áthatolhatatlannak tűnő brit védelmi vonalakon. A lesérült járműveket a csapatszállítókról leugró gyalogság vagy a mobil javító járművek tudják villámgyorsan helyrepofozni. Fix védelmi létesítményük gyakorlatilag nincs, de még védekezésre való egységük se nagyon.
Ahogy az az alapjátékban is volt, mindkettő féllel további három ágra lehet specializálódni. A briteknél választhatjuk a Royal Artillery Supportot, hogy mobil tüzérségi egységet kapjunk, és hatalmas pusztításra képes tüzérségi támadásokra legyen lehetőségünk, mindamellett, hogy már elég korán megépíthetjük a 25 fontos tarackot, amivel ugyancsak nagyon kellemetlen meglepetéseket lehet szerezni az ellenfélnek. A második a Royal Commandos Support, ami elit kommandós alakulatok, és könnyű tankok ledobását teszi lehetővé vitorlázó-repülőgép segítségével a térkép tetszőleges pontján. A harmadik pedig a Royal Engineers Support, amely tovább fokozza a védelmi épületeink ellenálló-képességét, a tankoknak is fokozott védelmet nyújtó beásott módot tesz lehetővé, és a nehéz Churchill tank különböző változatait tudja behívni.
A németek három alága pedig a következő: a Scorched Earth taktika Hummel nehéztüzérség és különféle csapdák elérését teszi lehetővé. Itt már nemcsak az épületeket tudjuk aláaknázni, mint a brit kommandósoknál, hanem akár a stratégiai pontokat is, amiket akár le is rombolhatunk teljesen, hogy utána senki ne tudja használni. A Luftwaffe által ejtőernyősöket, gyalogság elleni aknákat, tankvadász repülőgépet és Flak 36-ost kapunk, ha már ugye, mint mondtam, a Panzer Elite-nál nincs igazán védelmi épület. A Tank Destroyer taktika által pedig különféle tankelhárító eszközökhöz jutunk, úgy mint páncéltörő lövedékek, plusz még egy panzerschreck a gyalogos szakaszoknak, Hetzer és Jagdpanther tankvadász tankok, és csak járművek által aktiválható Teller-aknák.
Nem részletezném a cikkben az összes lehetőséget, de azért a személyes kedvencem, a Royal Commandos Support kissé részletesebb felvázolásán keresztül azért szeretném bemutatni, hogy milyen ötletes újítások vannak a játékban. Mint azt fentebb is említettem, vitorlázó-repülőgép segítségével tudunk az ellenség háta mögé különféle egységeket bejuttatni. Hasonlót már láthattunk más játékokban, csak ott mondjuk drop podnak hívták a leszállóegységet, de mivel egy siklórepülőgép nem csapódhat be egy pontba, egyrészt mert darabokra törne, másrészt pedig mert minden utasa azonnal szörnyethalna, így egy kisebb leszállópályát is ki kell jelölnünk a számára, ami azért egy fákkal, házakkal teli pályán korántsem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik – ritkán találni egy teljesen üres szántóföldet erre a célra. Végül is a leszállóhelyet csak a géptörzs számára kell kijelölnünk, aztán ha az ereszkedés úgy sikerül, hogy a röppályába belelóg egy-egy templomtorony, vagy magasabb fa, akkor a szárnyak darabokra törnek, a törzs pedig ide-oda csapódva csúszik a földön. A mutatvány végén aztán a gép eleje kinyílik, és kiugrik belőle a kommandóscsapat. Ugyanilyen módon Tetrarch könnyű tankot is behívhatunk, aminek ugyan nevetséges páncélzata és tűzereje van, de ha a sebességét és a meglepetés erejét is kihasználjuk, csúnya aprítást rendezhetünk velük. Ebben a két gépben a továbbiakban "gyártani" is tudjuk ezeket az egységeket. A harmadik fajtából leszállás után nem ugrik ki senki azonnal, viszont három további kommandóscsapatot tudunk belőle elővarázsolni: a nehézgéppuskásokat, a tankvadászokat és az aknavetősöket. A Royal Commandos Support másik három képessége lehet, hogy nem annyira ütőképes, mint az ellenséges vonalak mögé dobott kommandósok, ám annál ötletesebbek. Ezekből az első a "háromszögelés". Ehhez gyalogsági egységeink – természetesen a kommandósaink is – detektorokat építenek, és ha ezekből megvan a három darab, akkor az általuk meghatározott háromszögön belül a minitérképen és a taktikai térképen láthatjuk az ellenséges csapatmozgásokat. Legjobb esetben lefedhetjük vele a fél térképet ugyebár, de ehhez be kell mennünk az ellenséges bázis mögé. Már amennyiben a térkép "érdekesebbik" felét akarjuk látni... A második a kódfejtés, ami lehetővé teszi, hogy mi is halljuk az ellenség rádióforgalmát, az egységeknek és a gyáraknak kiadott parancsokat. A harmadik a "decoy artillery". Ez egyrészt tüzérségi támogatást biztosít, de ez nem újdonság. Ami az érdekesebb: megfigyelhettük, hogy amikor ledobjuk a jelzőfüstöt tüzérségi célmegjelölés céljából, akkor az ott tartózkodó ellenséges egységek, igyekeztek minél hamarabb elhagyni a területet. Namármost itt tudunk olyan jelzőfüstöt is ledobni, ami tüzérségi csapást nem eredményez, viszont kisebbfajta káoszt lehet vele teremteni pillanatok alatt, ami többek között arra lehet jó, hogy a szorult helyzetben lévő kommandósainkra támadó csapatot feloszlassuk. Aztán még egy füstgránát, ami rövid időre "láthatatlanná" teszi embereinket, és már hűlt helyük, mire az ellenfél magához tér az eszeveszett szétrohangálásból.
Igazából rosszat nem tudok írni erről a kiegészítőről, ahogy az alapjátékról sem tudtam, de ha meg kell erőltetnem magam szőrszálhasogatás terén, akkor a következő két apróságot tudnám megemlíteni: ha van netkapcsolat, akkor mindenképp Relic online accountot kell regisztrálnunk, csak úgy enged tovább, ha meg nincs, akkor mindig kéri hogy helyezzük be a lemezt, annak ellenére, hogy már bent van. A másik pedig, hogy nem tudunk elmentett skirmish állást betölteni, csak ha indítunk egy új játékot, és azon belül próbáljuk.
De nem akarok én kötekedni, nem vagyok az a fajta. A legnagyobb ellenérzésem a játékkal kapcsolatban továbbra is az, hogy világháborús, és a Relic nem azon fáradozik, hogy erre a remekbeszabott engine-re Warhammer 40,000 játékot fejlesszen, és attól tartok, hogy a jövő tavaszra ígért Soul Storm is a régi rendszerre fog épülni. Az Opposing Fronts az alapjátékhoz hasonlóan a II. világháború megszállottjainak kötelező darab, egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon hosszú időre fog nekik kellemes időtöltést nyújtani – a fent említett "kifogásaim" ellenére én is egész délutánokat játszottam vele végig.
Utolsó kommentek