A címadás pedig nem véletlen: "fegyverünk" segítségével ugyanis portálokat nyithatunk a falon, hogy aztán az így megnyílt kapun keresztül kilépjünk a túloldalt jelentő portálon. Az erre épülő, bevallottan experimentális jellegűnek indult projekt pedig valami hihetetlenül jó logikai játékot eredményezett. A tizenkilenc szint lépésről lépésre vezeti be a játékost a Portal rejtelmeibe. Kezdetben csak az egyik kapu megnyitása a feladatunk, aztán megkapjuk a totális kontrollt a kék és narancsszínű kapuk felett. Ezen kívül a Half-Life 2-höz hasonlóan antigravitációs eszközként is működik a felszerelés, melynek segítségével leginkább kocka alakú dobozokat kell pakolásznunk, például lépcső célból, vagy egy gomb lenyomására, hogy megnyíljon egy-egy távoli ajtó. További trükként aztán elsajátíthatjuk a repülés tudományát is, mivel ha nagy sebességgel esünk bele egy földre helyezett portálba, melynek másik fele egy oldalsó falon van, abból a beesési sebességgel fogunk kifele jönni. Ez pedig egy időre oldalirányú mozgást biztosít – így ugorhatunk át falakat, vagy juttathatjuk magunkat magaslatokra, ha a fölötte lévő fal alkalmatlan portál elhelyezésére. Ugyanis természetesen azzal is nehezítik a feladatunkat, hogy nem mindenhova helyezhetünk kapukat. Továbbá vannak helyek, ahol esés közben kell a megfelelő helyre lőnünk a következő portált a továbbjutás érdekében.
Ha végigvittük mind a 19 tesztpályát, egy óriási meglepetés vár még ránk zárásul, melyet inkább nem lőnék le, annyira jól sikerült ez a fordulat a játék végére. De még ezzel se fejeződik be az egész, további néhány pályát érhetünk el a főmenüből – az alap pályák nehezített verzióit –, és sejtésem szerint továbbiakra is lehet majd még számítani letölthető formátumban. Legalábbis erre utal szerintem, hogy alkönyvtárak között is bóklászhatunk gépünkön. Kíváncsi leszek, vajon pályaszerkesztőt kiadnak-e valamikor hozzá, az még igencsak meg tudná hosszabbítani a Portal élettartamát.
A grafikára nem lehet panasz, a Source engine teszi a dolgát, sok extrára meg amúgy se kell számítani, ez a játék nem a látványos effektekről szól, hanem inkább a gondolkodásról. Azért persze jópofán tud kinézni a végtelen kapu, amikor szemközti falakra rakjuk le a két portált, és a túloldalán saját magunkat látjuk viszont. No meg a játékhoz kitalált környezet is igencsak adja a hangulatot, mint például a megfigyelőszobák áttetsző üvege, melyeket látva tényleg úgy érezhetjük, figyelnek is minket a feladatok végrehajtása során.
Végül pedig ne feledkezzünk meg a játék agyament humoráról se. Az egész Portal egyfajta kísérleti laborban játszódik, ahol egy női géphang ad néha tanácsot, vagy mondja el, mi a feladatunk. Legtöbbször talán egy sütiről hallhatunk, melyet a végére ígér nekünk, és ez ugye már önmagában se az az átlagos cél, amit egy játékban vár az ember. Előfordul azonban olyan is, hogy egyszerűen szívat minket a hang, például a pálya elején kijelenti, hogy "elnézést, ez a teszt elromlott, lehetetlen megoldani, bocs a kellemetlenségért". Csakhogy alternatívát nem kapunk, így az egyszeri játékos mi mást tehet, mint mégis elkezd kísérletezni. Amikor pedig mégiscsak kiderül, hogy eljuthatunk a kijáratig, a hang közli: "gratulálok, hogy az ennyire negatív, pesszimista hangulat ellenére sikerült megoldanod a feladatot"... A rengeteg hasonló ötlet pedig igencsak feldobja a játék amúgy is jó hangulatát.
Mindössze két-két és fél órás játékidejével és érezhetően kísérletezős projekt volta miatt ha nem is lesz az év játéka díj várományosa a Portal, de mindenképpen figyelemreméltó terméke a Valve-nak. Ahogy Gabe Newell interjúnkban is elmondta, a játékfejlesztőknek érdemes megnézniük ezt, és elgondolkodniuk, hogyan tudnának hasonló ötleteket alkalmazni saját projektjükben. Hiszen ha valami jó, akkor abból még több egy darabig semmiképpen se árt meg. Én pedig igen kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatás, mennyi új pályát adnak még ki utólag a játékhoz, illetve lesz-e egy teljes értékű önálló játék is a Portal alapötletének továbbgondolásából...
Utolsó kommentek