JátéKonzol

GameKonzol

Linkblog

Archívum

HTML

Címkék

2 (1) 3 (2) 4 (1) 51 (1) area (1) blacksite (1) call (4) cod (1) crysis (2) demo (4) duty (1) ea (6) empire (3) for (7) games (8) grounds (1) guitar (3) half (1) hamarosan (3) hawk (2) hero (2) iii (2) iron (3) konzolblog (11) legends (1) life (1) man (8) marvel (2) midway (4) need (4) nfs (4) of (3) pc (9) prostreet (5) proving (2) ps (2) rock (2) seeegaaa! (1) seega (1) sega (9) speed (1) tony (1) total (8) tournament (1) új (3) unreal (1) ut (1) war (8) wii (4) xbox (4) Címkefelhő

Friss topikok

Utolsó kommentek

Half-Life 2 Episode 2 avagy AZ Orange Box

2007.11.03. 20:01 | .Dugó* | Szólj hozzá!

 Az Orange Box atyja

Half-Life 2: Episode Two

szappanoperákban az a jó, hogy az ember a megfelelő időpontban mindig precíz porciókban kapja a napi adagját, amellyel kitarthat a következő napig, netalán hétig, amikor újra megkapja a napi betevőt. Mindez a TV képernyőkön kétségkívül remekül alkalmazható folyamatábra; kinek a Született feleségek, kinek pedig a Maffiózók, tiszta sor. Azonban mi történik akkor, ha a sorozatok mintájára egy játékipari produktumot is részenként akarnak a piacra dobni, miközben magában a játékban olyan sunyi dolgokkal operálnak, mint hogy a sorozatok mintájára hallatlan izgalmak közepette érnek véget az egyes epizódok? Újfajta értékesítési és fejlesztési metódus? Nem. Játékosok tömeges harakirije? Igen. Ugyanis mint tudjuk, Murpy örökbecsű törvényei mindig precízen ott dolgoznak a háttérben, így aminek meg kéne jelennie időben, az nem jelenik meg. Nagyon nem. Ezen „nagyon nem” szlogennel jellemezhetnénk a Half-Life 2 epizódjait, amelyek bár kétségkívül remek játékok, az epizodikus megjelenés nem megy nekik. Pontosabban szólva az epizódok még csak mennének, de a megjelenés semmi esetre sem. Mindez különösebben nem tűnt fel a tavaly nyáron megjelent Episode One esetében, hiszen a Half-Life 2 vége korántsem volt annyira nyitott, hogy a játékosok tűkön ülve várják a folytatást. Azonban az Episode One végén látható Episode Two trailer alaposan felcsigázta az embereket, akik megnyugodva konstatálhatták a „megjelenés 2006 telén” kitételt. Hiszen az nincs is olyan messze. S valóban nem, hiszen a tél menetrendszerűen beköszöntött a 2006-os esztendőben is, azonban Episode Two sehol sem volt egészen az idei, 2007-es év őszéig, mikor is végre megjelent a The Orange Box, benne többek között a várva várt kiegészítővel. Avagy pontosan szólva „epizóddal”. Amely meglepő módon nem szebb, nem jobb, és nem is nagyobb, mint elődje. De azért ütős ez is.

Mivel a The Orange Boxba a Valve beleplántálta a Half-Life 2-t és az Episode One-t is, ennek következtében sokan csupán most vágtak neki Gordon Freeman újkori kalandjainak, így a történeti szál elmesélését, pontosabban pedzegetését ezúttal ki is hagynám. A lényeg most is azon momentum, miszerint hogyan is mészárolhatjuk halomra a rosszarcú gonoszokat úgy, hogy mindeközben segítőink többsége még rosszarcúbb, mint az ellenfél. A játékidő nagy részében segítőnk újfent Alyx Vance lesz, azonban őt helyettesítve egy darabig egy fölöttébb bájos vortigaunttal is szemezhetünk, már ha el tudjuk dönteni, melyik szemébe is nézzünk.

Szemezést tekintve farkasszemet nézhetünk ellenfeleink garmadájával is, akik között kettő egész darab újdonságot fedezhetünk fel. Az egyik, amellyel a játékidő első felében sűrűn összeakaszthatjuk nem létező bajszunkat az antlion dolgozók, amelyek földalatti alagútjaikban sasszézva savval köpik le a gyanútlanul arra tévedőket, hogy aztán annak hulláját jó eséllyel fölöttébb rusnya hernyóiknak adják oda táplálékképen. Ezen hernyók egész tömegével futhatunk össze a föld alatt, azonban egyrészt semmiféle ellenállást nem fejtenek ki, másrészt pedig helyhez kötöttek, így ellenségnek aligha lehet nevezni őket.

A másik újdonsült ellenfelet a biomechanikus Vadászok képezik, amelyek fő fegyverzetét robbanó minidárdák képezik, és amelyek ltalában csoportosan támadnak, sőt, az Episode Two végén striderekkel kombinálva akarnak megszabadítani minket a földi lét gyötrelmeitől. A fentiekben említett két ellenfél aligha tekinthető tetemes mennyiségű újításnak, amit azonban a fegyverek terén található újítások sem akarnak felülmúlni, lévén mindössze egy, a gravity gunnal kilőhető különleges bombát kapunk a játék mintegy utolsó húsz percére. Az „utolsó húsz perc” más játékban vajmi kevés lenne, azonban az Episode Two alig 4-5 órás játékidejét tekintve elégségesnek bizonyul. Az már persze egy másik kérdéskör része, hogy maga a 4-5 óra elégségesnek bizonyul-e. Főként bő egy évnyi várakozás után.

A játékmenet voltaképpen szinte semmit nem változott: aki találkozott már a Half-Life 2-vel, avagy az Episode One-nal, az semmiféle eltérést nem fog észrevenni benne, maximum azt, hogy ezúttal a horror részt kihagyták a játékból. Négy jól elkülöníthető helyszín szerepel a játékban, amelyek közül a középső, zombikkal teli egykori ellenálló bázis szerepeltetését teljesen fölöslegesnek éreztem. Ugyanis ezen helyszín közvetlenül a bogárirtós földalatti rész után következik, mikor is a már-már klausztrofóbiás játékos vágyna ki a szabadadba, hogy ott küzdhessen a békéért, azonban ezen vágyának teljesülése előtt még végig kell verekednie magát az említett épületkomplexumon. Ezt rendkívül frusztrálónak találtam, hiszen mivel az események fényes nappal, nem teljesen zárt helyszínen játszódnak, a horrorelemek nem tudnak érvényesülni, azonban jómagam már a pokolba kívántam az egész részt, hiszen ki akartam jutni a falak közül, a szabadba. A másik illogikus rész egy vasútállomás, ahol a minket odáig üldöző helikoptert próbálják nagy elánnal lelőni az ellenállás bátor harcosai, géppisztolyaik segítségével. Ennek komikus voltát aligha kell ecsetelnem, hiszen hogyan is aggódhatna a játékos a tíz másodpercenként porba hulló harcosokért, amelyek egy jól páncélozott ellenséges objektumot akarnak géppisztolyokkal lelőni, ráadásul folyamatosan újrateremtődnek? Ezen két résztől eltekintve a helyszínek szokás szerint jól és logikusan felépítettek, bár az erősen elöregedő Source motor által prezentálható látványvilágból kifolyólag lenyűgözőnek semmi esetre sem nevezhetők.

Amiben továbbra is élen jár a Valve, az a tálalás és a körítés: a karakterek végtelenül profin kidolgozottak, az animációk fantasztikusak és kellően életszerűek, a történet pedig érdekes. Azonban ezeket mindössze rutinból is hozza a Valve, pontosabban annak az új epizódok elkészítésével megbízott része. S ez persze nem baj. A probléma abban leledzik, hogy egyúttal semmi igazi innovációt sem látunk az Episode Two esetében, semmi olyat, amitől igazán meglepődnénk és elcsodálkoznánk, majd elégedetten csettintenénk: igen, erre megérte több mint egy

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gamekonzol.blog.hu/api/trackback/id/tr45217364

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Haga clic en el siguiente documento 2018.06.26. 17:08:58

Origami teáskészlet - A papír egy csoda!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása