JátéKonzol

Folklore

Yoshiki Okamoto nem ma kezdte játékipari pályafutását. 1981-ben, 20 éves korában csatlakozott a Konamihoz illusztrátorként, majd pár évvel később a Capcomnál folytatta tevékenységét. Négy évvel ezelőtt aztán Game Republic néven saját céget alapított, azóta ennek keretében szállítja játékait elsődlegesen a Sony részére. Egy évvel ezelőtt jött ki első PS3 alkotása, a Genji: Days of the Blade, és most egy újabb újgenerációs játékot fejezett be a tokiói csapat, a Folklore címet viselő kalandjátékot.

A történetnek két főhőse van. A fiatal Ellen elveszett anyját kutatva ered a kis ír városkába, Doolinba. Ott találkozik Keatsszel, aki egy okkult magazin, az Unknown Realms munkatársa, és egy rejtélyes segélykérő telefonhívás hozta Írországba. Hamarosan azonban kiderül, hogy nem ok nélkül jött Keats se Doolinba: a hely egyfajta átjáróként szolgál az élőhalottak birodalmába. A játék során tetszés szerint választhatjuk ki, hogy mely szereplő szemszögéből szeretnénk a nyomozást folytatni, tehát alapvetően két szálon tudunk elindulni, a befejezéshez azonban mindkét főhős fejezeteit teljesítenünk kell, mivel a két vonal előbb-utóbb összefut.

Első ránézésre egy teljesen hagyományos nyomozós kalandjátéknak tűnhet a Folklore, rengeteg párbeszéddel, két főhőssel, sok megszólítható karakterrel, stb. Azonban az élőhalottak világával való kapcsolódás egy egész más játékstílust is belevisz az egészbe. A kapunk átlépve ugyanis különböző kisebb-nagyobb lények várnak ránk, és a többségük bizony nem barátkozni szeretne. A nyomozás mellett pedig feladatunk ezek irtása is. A küzdelmekhez pedig a legyőzött lények szellemeit használhatjuk. Ha sikerül megölni valamelyiket, utána magunkhoz ragadhatjuk a szellemüket (ez ötletes módon a SIXAXIS mozgásérzékelőjét is kihasználva történik: a megfelelő gomb lenyomása mellett rántanunk kell egyet a vezérlőn), és ha ez megvan, a négy jobb oldali gomb egyikéhez rendelve a harcok során bármikor támadhatunk az adott lénnyel. Ezek a lények pedig igen változatosak, kisebb-nagyobb sebzést okozva ellenfeleinken. De olyan is akad, melyre bizonyos ellenfél legyőzéséhez lesz szükségünk, vagy több szellem képességeit kombinálva ölhetünk meg. A kis ellenfelek mellett nehezebben legyőzhető lények és egy-egy főellenség is vár ránk a pályákon. Összesen mintegy 100 különböző lénnyel találkozhatunk a kalandok során.

A Folklore tesztelése során valahogy nem ragadott magával a játék. Kalandjátéknak túl lineárisnak éreztem, és a sok-sok szövegbuborékból álló párbeszédes részek meg a lassú átvezető jelenetek valahogy eltántorítottak attól, hogy sokáig folytassam a játékot. Akciójátéknak nézve pedig szintén a párbeszédes részek fogják vissza az egészet, és bár kezdetben még jópofa a lényekkel való leszámolás, a helyszínek között mászkálva újraéledő ellenfelek előbb-utóbb idegesítőkké váltak. Kompenzál kicsit a dolgon a játék rendben lévő grafikája és a hangulatos helyszínek, de mindez sajnos nem feledtette a játékmenet közepes mivoltát.