JátéKonzol

Hoppáá itt már valami nem stimmel..

Crysis bemutató a GDF-en

A CryTek érkezett a legnagyobb csapattal a GDF-re, mindenekelőtt ugyebár jelen volt Cevat, Avni és Faruk Yerli, a céget alapító török testvérek, aztán Pócza Zoltán (senior artist), Bernd Diemer (senior game designer) és Kristoffer Waardahl.

Aki esetleg még nem ismerné a Crysis alapsztoriját: 2019-et írunk, a Földre egy gigantikus méretű meteor csap le egy Észak-Korea fennhatósága alá tartozó szigeten. A kormány az egész szigetcsoportot azonnal lezárja, hogy a meteorit rejtélyét megtartsa magának. Az amerikai kormány persze ezt nem hagyja annyiban, egy elit katonai egységet küld a helyszínre felderíteni. A meteorról hamarosan kiderül, hogy egy idegen űrhajó van a belsejében, ami először is hatalmas erőteret fejleszt, aminek hatására megfagy az egész sziget, előkészítve ezzel a terepet az idegen inváziónak. A két ellenséges ország összefog, hogy aztán vállvetve próbálják visszaverni a támadást.

A prezentáció elején Cevat Yerli röviden bemutatta a céget, meg persze önmagát, aztán Bernd Diemer gyorsan át is vette a szót, hogy mielőbb a lényegre térjünk. Persze hogy a Crysis kapcsán mi a lényeg a rengeteg újítás közül, az már más kérdés. Bernd előadása a vadonatúj CryEngine 2 bemutatásával kezdődött egy gameplay videó segítségével, ami persze már önmagában is gyönyörű és érdekes volt, na de a nyomába sem ért annak a fílingnek, amit akkor éreztünk, amikor magát a játékot indította el, és akció közben mutatta be a nanosuit képességeit. A nanosuitról gondolom mindenki hallott már, aki egy kicsit is érdeklődik a játék iránt, de ha nem, akkor dióhéjban: ez egy jövőbeli elit katonák számára készült öltözék, amely energiaforrásaiból a viselő különféle tulajdonságait - például erő, sebesség - képes erősíteni. Ez tehát a lényeg, amit már régóta tudhatunk, de akció közben gyanítom, hogy még csak kevesek láthatták. A nanosuit sok mindenre képes, de nem egyszerre. Hogy éppen mire lenne szükségünk, azt egy gyorsbillentyűvel előhívott menüből tudjuk kiválasztani. Ez így egy kicsit gyanúsan hangozhat olyan értelemben, hogy megtöri majd a játék tempóját, ha közben menüből fogunk válogatni, az első megjelenésénél gyanúsan is nézett ki, de miközben Bernd játszott, csak tizedmásodpercekre láttuk felvillanni a dolgot, tehát miután megszoktuk a kezelését, már villámgyorsan fog menni a váltogatás, és semmiféle gondot nem okoz.

A nanosuit powerekből négyfélét ismerhettünk meg. Először is, ami a legkézenfekvőbb, ha egy katona valami öltözéket visel, az védje a "káros fizikai behatásoktól", mint például az a töménytelen mennyiségű ólom, ami repked körülötte a levegőben. Mikor ezt az opciót bekapcsoljuk, hallható visszajelzés érkezik: "maximum armor". Ebből tudhatjuk, hogy amíg a ruha energiája bírja, addig nem az életerőnk fog kopni. A következő opció bekapcsolásánál a "maximum strength" visszajelzés érkezik, tehát az izomerőnk kap egy kis támogatást. Ilyenkor puszta kézzel tudunk autókat felborogatni, fákat derékba törni, és kis sárga katonákat szép parabolikus ívben több tíz méterre eldobni. Esetleg ha többen jönnek - ami a kis sárga katonákra fokozottan jellemző - akkor akár egy szemeteskonténert is közéjük vághatunk. A harmadik opció a sebesség növelése, ami nagyobb távolságok jármű nélküli áthidalásakor jöhet jól, esetleg ha berambóztunk valahova, ahol kicsit többen vannak, mint amire számítottunk, akkor ennek segítségével még végrehajtható a "tactical withdraw", kevésbé jól hangzó nevén a megfutamodás... Ez a nanosuit-beállítás lehetővé teszi még azt is, hogy szép nagyokat ugorjunk, ezáltal teljesen váratlan helyekről - pl. háztetőkről - támadjunk az ellenségre. Az utolsó opció az álcázás. Ilyet már láthattunk valamelyik James Bond epizódban, sőt már a valós életben is működő technikáról, az adaptív kamuflázsról van szó, amelynek segítségével teljesen bele tudunk olvadni a környezetünkbe. Mint azt fentebb említettem, a nanosuit energiaforrásai végesek, hamar kifogynak, de elég gyorsan újra is töltődnek.

A nanosuit adta lehetőségek után ide kívánkozik egy másik hasonló menüvel vezérelt új opció is, nevezetesen a fegyver szerelékeinek cserélgetése. Egy újabb gyorsbillentyű hatására karakterünk maga elé emeli a fegyverét, és a különféle szerelék-felhelyezési lehetőségeknél kis menük jelennek meg, mint például a hangtompító, vagy gránátvető felhelyezése, és a különféle irányzékok cserélgetése. A hangtompítónál és gránátvetőnél nem láttam választási lehetőségeket, csak hogy fent van, vagy nincs fent, de gondolom, ezek a fegyver tulajdonságait negatívan is fogják befolyásolni, például az előbbitől halk lesz a fegyver, de kisebbet sebez, utóbbitól meg nehezebb lesz, így lassabban lehet majd célra irányítani. Ez már egy fokkal bonyolultabb menürendszer, mint a nanosuité, de ahogy láttam, ennek kezelésével sem lesz semmi probléma.

A bemutatót Pócza Zoltán folytatta. Az ő feladata a Crysis járműveivel kapcsolatos munkák felügyelete. Ide tartozik többek között a járművek megtervezése. Ezek egyébként létező járművek alapján lettek tervezve, az M5A2 Atlas MBT például három valós tank, Abrams, a Challenger, és a Merkava jellemvonásait gyúrja össze. De van, ami csak egyetlen járművön alapszik, mindössze egy kicsit át lett alakítva, mint például a WZ-19-es helikopter, amely a Mi-24 Hind funkcióit látja el, csak modernebb külsőt kapott. A feladatokat folytatva ő felügyeli még a járművek és a roncsfázisok lemodellezését, mindezek LOD fázisait, majd végül a darabok összeállítását, hogy aztán a játékban ezek működjenek is: az ajtók kinyíljanak, a lengéscsillapítók meg... öhm... lengést csillapítsanak... Az ablakok törhetőek, az abroncsok pedig kilőhetőek, stb. Zoltán említette, hogy a tesztelők kedvenc elfoglaltsága a mesterlövészpuskával kilövöldözni a csapatszállító járművek kerekeit a hídon, 8-10 fraget szerezve ezáltal. Volt alkalmunk egyébként megtekinteni egy ilyen darabjaira szedett járművet, és a hierarchiáját, hát mondhatom, elég ijesztő látvány. Messze a legjobb volt egyébként Pócza Zoltán prezentációja: mindamellett, hogy nagyon látványos és érdekes volt, végig jellemző volt rá, hogy mindenféle bakik jöttek elő - gyanítom, hogy szándékosan - amiből mindig kikerekített valami poént.

A környezet eddig soha nem látott módon rombolható, az épületek összedőlnek a tankok alatt, a fák pedig kettétörnek ott, ahol meglőjük őket. A fadarabolás egyébként puszta kézzel is kivitelezhető, ha a nanosuitnak bekapcsoljuk a megfelelő funkcióját. Azon túl, hogy mindent fel tudunk aprítani, a darabokat fel is tudjuk venni, hogy aztán eldobjuk, vagy hogy fedezéket nyújtson. Ha például a kis sárga katona egy jól irányzott maflás hatására kirepül a sisakja alól, akkor azt a sisakot még kézbe is tudjuk venni, hogy utána vágjuk a jogos tulajdonosának. Ha pedig egy tőből kiszakadt cserjét veszünk a kezünkbe, ami minket ki is tud takarni, akkor arra első ránézésre nem gyanakszik az ellenség, merthogy ugyebár olyat láthat jó párat a dzsungelben. A dolog kis szépséghibája, hogy ha az aszfaltút közepén mászik felé egy bokor, az se gyanús neki, de az efféle kisebb MI bugok javítása még folyamatban van :-).

Mondanom sem kell, ilyen gyönyörű FPS-t még nem láttam, a legmeglepőbb viszont az volt, mikor a bemutató végén bejelentették - mintegy mellesleg -, hogy ez még csak nem is a DirectX 10-es verzió, ez még biza' DX9...